Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép 

Ó jaj, az őszi reggelek!
Bőrödbe csíp a morc hideg.
A dér hava, s a zúzmara
üvegágakról rád pereg.

 

 

 

 

Kép Szélcipőben jött az ősz,
fázós fák alatt osont,
míg a gazda szüretelt,
lepergett a sárga lomb.

 

 

 

 

 

Kép 

Hull az eső. Monoton
kopogását hallgatom.
Vendég kopog, ismerős:
bebocsátást kér az ősz.

                                                              Kép Október, a piktorok Piktora
Már teljes lendülettel festeget.
Ecsetjét arany-tengerekbe mártva
Húzza hervadó világok felett.

Nézzétek, milyen biztos mozdulat!
Milyen könnyed és mily könyörtelen:
Szépséget s halált egyben osztogat
A bágyadt lombra ahogy rálehel,
Irtóztató és hízelgő a hangja: 

      

Meghalsz, - de utoljára szép leszel.

  

 

Kép

Az erdőből egy levelet

hozott a posta reggel,

      egy száraz tölgyfa-levelet,

        néhány sor zöld szöveggel.

 

            az állt rajta, hogy eljött az ősz,

                                                                                            a nyáridőnek vége,

                                                                                most már a néma télre vár

                                                                                             az erdő és vidéke.

                                                             

 Kép

 

 Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-meg-áll, lombot ráz.
Lombot ráz,
diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja, kurtítja,
a hosszú napokat.

            Osvát Erzsébet: Jött őszanyó hideg téllel

                                                                                                 Jött őszanyóKép
hideg széllel,
aranysárga
vízfestékkel,
sárgák lettek
a levelek,
fújtak, fújtak
őszi szelek.

Fújtak, fújtak
őszi szelek,
lehullottak
a levelek.
Ott vannak
a fák alatt.
Látod a sok
aranyat?

 

                                                                Zelk Zoltán: OktóberKép


Kisöccsétől, Szeptembertől
búcsút vesz és útra kél,
paripája sűrű felhő,
a hintója őszi szél.

Sárga levél hull eléje,
amerre vágtatva jár,
félve nézi erdő, liget,
de o vágtat, meg se áll.

Hová, hová oly sietve,
felhőlovas szélszekér?
Azt hiszed tán, aki siet,
aki vágtat, messze ér?

Dehogy hiszi, dehogy hiszi
hiszen nem megyen ő

                                                                  messze,
                                                                  csak addig fut, míg rátalál,
                                                                      a bátyjára, Novemberre.

Kép 

 

 

 

 

 

 

 

 

Őszi hajnal a Balatonon

Óvakodó lassúsággal
jelzi a Nap, Itt a hajnal!
Az éjszaka sötétsége
eltűnik a fény jöttére,

majd szétterül a fény a tájon.
A Nap fénye lesz úrrá a tájon.
A Balatonpartnak őszi csendje
lassan lopta be magát a szívünkbe.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.