orgona

Hull az eső. Monoton
kopogását hallgatom.
Vendég kopog, ismerős:
bebocsátást kér az ősz.

                                                               Október, a piktorok Piktora
Már teljes lendülettel festeget.
Ecsetjét arany-tengerekbe mártva
Húzza hervadó világok felett.

Nézzétek, milyen biztos mozdulat!
Milyen könnyed és mily könyörtelen:
Szépséget s halált egyben osztogatA bágyadt lombra ahogy rálehel,
Irtóztató és hízelgő a hangja: 

      

Meghalsz, - de utoljára szép leszel.

Az erdőből egy levelet

hozott a posta reggel,

      egy száraz tölgyfa-levelet,

        néhány sor zöld szöveggel.

            az állt rajta, hogy eljött az ősz,

                                                                                            a nyáridőnek vége,

                                                                                most már a néma télre vár

                                                                                             az erdő és vidéke.

 Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-meg-áll, lombot ráz.
Lombot ráz,
diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja, kurtítja,
a hosszú napokat.

            Osvát Erzsébet: Jött őszanyó hideg téllel

                                                                                                 Jött őszanyó
hideg széllel,
aranysárga
vízfestékkel,
sárgák lettek
a levelek,
fújtak, fújtak
őszi szelek.

Fújtak, fújtak
őszi szelek,
lehullottak
a levelek.
Ott vannak
a fák alatt.
Látod a sok
aranyat?